Jaromil hite szerint, az orchideáknak van a legérzékenyebb lelkük a világon. Ingatag helyzetüket mi sem bizonyítja jobban, minthogy gyökereik nem képesek a földbe hatolva megkapaszkodni. Úgy gondol rájuk, mint a szellőben keringő pehelytollakra.
Úgy viszonyul a virág életéhez, mint a szobrász a szobrához, vagy a festő a vásznához. Felelősnek érzi magát a sorsáért, még ha a sors nem is érzi felelősnek magát az orchidea egészségéért, szépségéért, és kisujját sem mozdítja illatos értelméért.
Aggasztja a kiszáradás, melytől permetes vízcseppekkel óvja őt, s igyekszik súlyt fektetni arra az odaadó kedvességre, amit ki tud hozni magából, valamint tekintetéből, amely gyakran mered a fonnyadó levelekre. De ilyenkor olyan ember mosolya rí ki arcára, mint aki megtudta: a csillagok semmi mást nem ígérnek neki a jövőben, csak virágos réteket.
Meggyógyítalak Én!
Úgy viszonyul a virág életéhez, mint a szobrász a szobrához, vagy a festő a vásznához. Felelősnek érzi magát a sorsáért, még ha a sors nem is érzi felelősnek magát az orchidea egészségéért, szépségéért, és kisujját sem mozdítja illatos értelméért.
Aggasztja a kiszáradás, melytől permetes vízcseppekkel óvja őt, s igyekszik súlyt fektetni arra az odaadó kedvességre, amit ki tud hozni magából, valamint tekintetéből, amely gyakran mered a fonnyadó levelekre. De ilyenkor olyan ember mosolya rí ki arcára, mint aki megtudta: a csillagok semmi mást nem ígérnek neki a jövőben, csak virágos réteket.
Meggyógyítalak Én!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése