Kinyitotta szemét és egy gyöngéd, kerek állat, és lágy, kócos hajtól övezett arcot látott maga fölé hajolni. Az arc oly közeli volt, hogy az állóvíz úgy érezte, mintha egy forrás alatt feküdne, s mintha saját képmását látná a víz fölé hajoló alakban. És tovább nézte azt az arcot a víztükörben. Aztán egyszer csak boldog mosolyt látott meg rajta, a víz fodrozódni kezdett. Ez volt az utolsó, amit láttak. A test a vízbe borult, és úgy úszott a habok felszínén, mint csendes sziget a nyugalom tengerében.