Praesentia

Hazafelé lovakat láttam magam előtt, az úttesten átkelve, ahogy elhaladnak előttem. Magas, széles hátú, széles farú lovakat, amik büszke kettőssé olvadtak össze egymás mellett. Olyan mélyen, annyira lent éreztem magam hozzájuk képest, és összemérhetetlennek állati tökéletességükkel szemben, hogy szerettem volna valami közeli dologgal egybeolvadni. Mondjuk egy fatörzzsel, vagy sokkal inkább fallal, melynek élettelenségébe elrejtőzhettem volna.